A Vág völgyében ismét magyar zászló lobogott


A 84 esztendővel ezelőtti trianoni békeparancs óta először rendeztek az elszakított északi területeinken a gúnyhatárok létét semmibe vevő, több ezer embert megmozgató rendezvényt. A múlt hét végén megtartott, három napos I. Felvidéki Magyar Sziget egyszerre adott csattanós választ Szlovákia és Magyarország Európai Uniós csatlakozására, ugyanakkor azt is mutatta, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) töretlen fejlődése és erősödése már azt is lehetővé tette, hogy a 2001 óta évről évre egyre nagyobb tömegeket vonzó Magyar Sziget immár az elszakított területeken is megrendezésre kerüljön.

Május 28-án, pénteken lényegében novemberi időjárás, hideg és szakadó eső fogadta az érsekújvári járáshoz tartozó Kamocsán, a Vág folyó partján megrendezett Felvidéki Magyar Szigetre érkező fiatalokat, akik ennek ellenére folyamatosan jöttek, nagyrészt Felvidékről, de azért a megcsonkított Magyarország területéről, így Budapestről, Szarvasról, Győrből, de még Hódmezővásárhelyről és Nyíregyházáról is.

A Felvidéki Magyar Sziget bejáratánál magyar zászló lobogott, a sátorhelyért pedig forinttal is lehetett fizetni, s egyébként is, a Vág völgyében ezúttal semmi sem emlékeztetett arra, hogy a Felvidéket jelenleg hivatalosan Szlovákiának nevezik, s az Európai Unióhoz csatlakozott. Május 28-án és 29-én a Vág völgyében minden magyar volt.

Pénteken délután négy órától a színpadon a galántai Karak, az ipolysági Trademark, a nagysallói Ayers Rock és a dunaszerdahelyi Csak van nevű zenekarok szórakoztatták az egyre sokasodó, ázott, ám jó kedélyű tömeget. Estére a somorjai Rómeó Vérzik nevű együttes koncertjén már több mint ezer felvidéki fiatal énekelte együtt a zenészekkel az ismert dalokat.
A kamocsai Magyar Sziget hivatalos megnyitójára igen emelkedett és szinte izzó hangulatban, a Beatrice fellépése előtt került sor. A HVIM felvidéki elnöke, Kovács-Buna Márton köszöntötte az egybegyűlteket, s a közönség rövidesen skandálni kezdte a jól ismert, ám Felvidéken régóta nem hallott jelszavakat: „Felvidék!” és „Vesszen Trianon!”
Ezután a Délvidékről érkező Toroczkai László, a mozgalom elnöke szólt a fiatalokhoz, s a délvidéki nemzettársak üdvözletét hozó, valamint a trianoni gyalázat megtagadásáról szóló beszéd után az egész Vág-völgye zengett a „nem, nem, sohától”.

Szombaton napközben a színpadon az ipolysági Drastic Means és Moras, a párkányi Suck US, a peredi Mortifer és a Connektor nevű zenekarok játszottak, miközben a Somorjáról érkezett lovas-íjász csapat bemutatót tartott. A gyönyörű lovakon, ősmagyar viseletben felvonuló harcosok órákon keresztül tanították a felvidéki fiatalokat a régi magyarok tudományaira, s tették ezt nem csupán szavakban, de cselekedetekkel is. A különféle harceszközök használatát is bemutatták, s a levegőt hasító szúró és vágó eszközök és a nyílvesszők elől, bizony néhányan a háttérbe húzódtak. Nem is csodálkozott senki azon, hogy a jellegzetesen gyáva és hazug nemzetellenes erők semmilyen formában nem képviseltették magukat a Magyar Szigeten.
Késő délután az ipolysági W Rock, az ózdi Remorse és a zselizi Nautilus igyekezett jó hangulatot varázsolni Kamocsára. Tegyük hozzá rögtön, hogy ez sikerült is nekik.
Estére a Magozott Cseresznye rázta fel a közönséget. A Budapestről érkező elszánt és bátor együttes egy egész busznyi csonka-magyarországi fiatalt hozott magával. A felvidéki fiatalok pedig egy piros-fehér-zöld „Felvidék-Ferencváros” feliratú transzparenst feszítettek ki a színpadon, ezzel a gesztussal köszöntve a közismerten a Ferencvárosnak szurkoló, és a csapat indulóit megzenésítő együttest. Mazula Imre, a Magozott Cseresznye frontembere fergeteges hangulatot varázsolt a Vág völgyébe, s vele együtt kiáltotta több ezer magyar torok, hogy „rohadt kastély Versailles-ban: Trianon”.
A Magozott Cseresznye után a P-Mobil következett, s Schuster Lóránték ezúttal sem hazudtolták meg magukat, hiszen könnyedén lázba hozták népes közönségüket. A több mint harminc éves P.Mobil megmutatta, hogy rajtuk nem fog az idő vasfoga, mert ezúttal is a már megszokott, kiváló formájukat hozták.
A gödöllői Treff és a párkányi Trapéz előadásában egészen vasárnap reggelig szólt a nosztalgia rock a Felvidéki Magyar Szigeten. A szlovák rendfenntartó szervek a Magyar Sziget közelébe sem merészkedtek, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is nagyon érdekelte őket a rendezvény, ahogy a magyar zászlókkal sem tudtak és akartak mit kezdeni. Csupán néhány civil ruhás nyomozó őgyelgett a Vág partján, s két füleki HVIM-tagot igazoltattak, miután elfogyasztottak velük közösen egy-egy pohár pálinkát. Ellenséges környezet helyett ezúttal testvéri arcát mutatta a Felvidék, valahogy úgy, ahogy régen. A „túlzott nemzeti jellegre” hivatkozva mindössze egyetlen magyar nyelvű, ám posztkommunista felvidéki lap tagadta meg a Felvidéki Magyar Sziget hirdetését. Ezzel szemben, még hajnalban is üldögéltek a Vág folyó mellett állított padoknál és asztaloknál fáradhatatlan felvidéki fiatalok, akik lapunkat, a Magyar Jelent olvasták.

Az első Felvidéki Magyar Sziget megmutatta, hogy északon is komoly esély van a feltámadásra, s az újjászületésért vagy a pusztulásért is elsősorban mi magyarok vagyunk a felelősek. Mi magunk.
A felvidéki HVIM-es szervezők a rendkívül sikeres rendezvényt követően azonnal bejelentették, hogy a jövőben – hasonlóan a HVIM kismarosi táborához és a trianoni felvonuláshoz – minden évben megrendezik Felvidéken is az ifjúságot eggyé kovácsoló, s nemzeti öntudatában megerősítő Magyar Szigetet, ezzel hagyományt teremtve. Mert a fejekben lévő határok felszámolása nélkül nincs feltámadás. Május 28-29-én azonban, láthatóan valami Felvidéken is elkezdődött.

További képek galériánkban.

(Forrás: takacsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.